Miután néhány hete levonult az első árvíz, azt hittük, hogy fellélegezhetünk, hiszen jön a június, itt a nyár. Két hét után még nagyobb áradás jött, még több kárt okozva az amúgy is megtépázott területeken, és újabb településeket is elborított a víz. Így hát nem dőlhettünk hátra kényelmesen az első boldvai akció után, elkezdődött az újabb gyűjtés.

 

Úgy tűnik a segítő kezek is megszaporodtak, és több adomány is érkezett, mint első alkalommal.A boldvai önkormányzattal egyeztetve kiderült, hogy a legnagyobb szükség ágyakra van, mert az emberek nem tudnak visszaköltözni az otthonaikba (már akinek megmaradt az otthona), nincs hova lehajtani a fejüket. Sikerült szereznem 15 kiszuperált, de masszív katonai ágyat, és Diósjenőn felajánlottak még 9 ágyat.
Akkor már látszott, hogy a kis furgon nem lesz elég, ezért egy régi barátomat kértem meg, hogy a teherautójával segítsen a szállításban.
Hétfőn reggel 7 órakor kezdtünk a Pitypang utcai iskolában, ahol a szülők és tanárok komoly mennyiségű ruhát, élelmiszert, játékot, háztartási eszközöket gyűjtöttek össze. Utána a mi raktárunknál folytattuk, ahol a 250.000 Ft. értékben vásárolt tartós élelmiszert, tisztítószert pakoltuk be a furgonba. Innen irány Diósjenő az ágyakért, majd rögtön indultunk a roskadozó teherautókkal Boldvára és Sajóecsegre.
Boldván 20 család kapott komoly mennyiségű élelmiszer egységcsomagot, egytől egyig olyanok ,akiket kiöntött a víz az otthonaikból. Az osztás kicsit feszültebb légkörben zajlott, mint az első alkalommal, de csendes szóval, szeretettel lehetett hatni azokra is, akik ebből a segélyből most nem részesedtek. Nekik kisebb csomagokat állítottunk össze a megmaradt élelmiszerekből.
A polgármester úrral is sikerült beszélnünk, aki elmondta, hogy várják az állami segítséget az újjáépítéshez, mert közel 100 ember vált hajléktalanná csak Boldván.
Mire kiosztottuk az élelmiszert megérkezett a nagyobbik teherautó, és lepakoltuk a 24 ágyat, aminek ha lehet még jobban örültek a helyiek. Az ágyak mellé takarók, paplanok, ágyneműk is kerültek.
Hat óra felé járt amikor elbúcsúztunk, és elindultunk a szomszédos Sajóecsegre. Az elvonuló áradás nyomai még jól felismerhetőek az utakon, rengeteg kis béka ugrál, minden sártól cuppog, az utak mentén ott emlékeztetnek a homokzsákok az 24 órás lázas védekezésre, és még mindig nagyon közel van a víz, magas a Sajó.
A sajóecsegi önkormányzat előtt vidám kis csapat fogadott, akik viharos gyorsasággal segítettek lepakolni a szőnyegeket, háztartási felszereléseket, rengeteg ásványvizet, tisztítószert és élelmiszert.
Itt a helyiek maguk készítik el az egység csomagokat, és ügyelnek, hogy minden utcába eljussanak az adományok szép sorban.
Mi is örömmel fogadtuk a segítségüket, mert már kicsit elfáradtunk az út végére.

A ruhaadományok egy részéből két napos jótékonysági ruhavásárt rendeztünk Szentendrén, ahol a Pest Megyei Könyvtár vezetősége ingyen rendelkezésünkre bocsátotta az aulát.
A bevételből újabb segélyakciókat indítunk felmérve az aktuális szükségeket.

Szeretném leírni, hogy a magánszemélyeken kívül hány szervezet, gyülekezet járult hozzá ahhoz, hogy legyen mit vinnünk Borsodba.

Köszönet nekik:
Pitypang Általános Iskola (II. ker), OM missziós szervezet, Kelet-Európa Misszió, Pestlőrinci Agapé Gyülekezet, Debreceni Szabadkeresztyény Gyülekezet, Belvárosi Omega Gyülekezet, Szeretet-Közösség, Szerko Segély, Ez az a Nap Szervezőiroda, Andrew Wommack Ministry – USA, Solymári Agapé Gyülekezet

További támogatók: PMK, Szentendrei Baptista Gyülekezet, Világosság Gyülekezet

Csodálatos látni az összefogást a bajban, megismerkedni újabb és újabb emberekkel, látni a nagylelkű megnyilvánulásokat, az önzetlen segítséget. Köszönjük mindenkinek az árvízkárosultak nevében is!