Az örökséghez meg kell halnia az örökhagyónak. Jézus meghalt értünk, hogy az öröksége a miénk lehessen. Mindannyiunknak van örökségünk!

 Zsid 9: 15-17

Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az elsõ szövetség alatt elkövetett bûnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét. Mert ahol végrendelet van, ott a végrendelkezõ halálának is be kell következnie; mert a végrendelet csak halál esetén érvényes; amíg a végrendelkezõ él, addig érvénytelen.

Az örökséghez meg kell halnia az örökhagyónak. Jézus meghalt értünk, hogy az öröksége a miénk lehessen. Midannyiunknak van örökségünk! Természetesen ez nem vonatkozik minden emberre, csak Isten gyermekeire!

 

Tehát elõször, megtérésünkkor az örökség ígéretét nyerjük el! Jó ha tudjuk, hogy milyen ígéretei vannak Istennek számunkra. Két hibába szoktunk beleesni ezzel kapcsolatban: az elsõ, hogy olyan dolgokban hiszünk, amire Isten nem adott ígértet, a másik pedig az, hogy Isten ígéreteit nem vesszük figyelembe.
Ha egy kis hitet tudok gerjeszteni az örökségre nézve, akkor már megérte ez az igehirdetés.

Nem azt állítja a Biblia, hogy amikor megtérünk, akkor rögtön át is vesszük az örökséget. Hiszen még nem is tudjuk, hogy van ilyen egyáltalán. Érdemes tehát utánanézni annak, hogy mi is az örökségünk.

Elõször nézzük meg, hogy mit jelent ez a szó:

"klérosz" - /örökség, földbirtok/ - ebbõl a kifejezésbõl alakult ki a papokra használt klérus szó. Az örökség viszont mindannyiunké, nem csak az úgynevezett papoké.
A Sátán terve pontosan az, hogy kifosszon örökségedbõl, "laikussá", tegyen, hogy ne légy tudatában annak, ami a tiéd! Az ördög például szándékosan tudatlanságban tartotta az embereket, hogy ne olvashassák saját anyanyelvükön a Bibliát. Sokáig csak latinul lehetett olvasni, de hát latinul nem sokan tudtak.

Az ördög ma is ezt szeretné elérni csak más módon, hogy ne kutassuk fel az örökségünket. Azt akarja, hogy belenyugodjunk és belesüppedjünk tudatlanságunkba, ne vegyük át mindazt, ami a miénk.

A Biblia azt mondja, hogy az örökségünk romolhatatlan, örökkévaló. Ez azért fontos, mert mi emberek rögtön készpénzre akarjuk váltani a dolgokat, sikerekben, anyagi javakban akarjuk mérni az áldást.

Mi az örökség?

Az örökség valójában egy személy, maga Krisztus, maga Isten bölcsessége! MindenÕbenne és Õáltala érhetõ el számunkra.

I Kor 2: 2-9

 

Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettrõl. És én erõtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtõ szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével; hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék. A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ múlandó fejedelmeinek bölcsességét, hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktõl fogva elrendelt a mi dicsõségünkre. Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsõség Urát nem feszítették volna meg. Hanem hirdetjük, amint meg van írva: "Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett", azt készítette el az Isten az Õt szeretõknek.

A kilences verset sokszor emlegetjük, de veszélyes dolog kiragadni ezt az igét szövegkörnyezetébõl. Pál nem akart semmit ígérgetni az embereknek, hanem kizárólag Jézusra fókuszált. Az itt szereplõ bölcsesség sem az a bölcsesség, amit a világban az emberek annak tartanak, hanem Isten rejtett bölcsessége.. Nézzük meg ebben az értelemben a 9. verset:Tehát mit készített nekünk Isten? Az Õ Fiát Jézus Krisztust. Valójában Õ az a személy," amit a szem nem látott, fül nem hallott és az ember szíve meg sem sejtett".

Nekünk is Jézusra kell figyelnünk és az Õ rejtett bölcsességére. Természetesen nem az anyagi áldás ellen beszélek, hanem inkább szeretném a sorrendet helyre rakni.

Most nézzük meg hogy mi minden még az örökségünk. Van egy kedvenc zsoltárom, a 16.-os zsoltár:

16Zsoltár, /az örökség zsoltára/

 

Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem! Ezt mondom az ÚRnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem.

 

Az elsö versek a megtérésrõl szólnak. Dávid az Ószövetségben élt, de a látása, hite messze elõremutatott. Ebben az igében benne van Isten megtartó kegyelme és a rácsodálkozás Isten jóságára..Aki hisz abban, hogy Isten a legfõbb jó életében és ezt ki is meri mondani, az valóban megtért ember. Ez az elsõ lépés örökségünkhöz.

A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsõségesekben telik minden kedvem. Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak.

 

Dávid tudott Isten népében gyönyörködni és meglátta örökségét Isten népében. Valaki kérdezhetné, hogy mi gyönyörködni való van ebben? Ha Isten szemével nézzük, akkor mi is gyönyörködhetünk abban, ahogy az emberek az Úrhoz jönnek, megtérnek és megváltoznak, megszabadulnak.

Én hiszem, hogy el fog jönni annak az ideje, amikor az egyházak közötti falak le fognak omlani. Emlékeztek a berlini falra? Gondoltuk volna gyerekkorunkban hogy valamikor le fog dõlni? Ráadásul vér nélkü! Hiszem, hogy pontosan úgy ahogy a berlini fal, le fognak omlani a gyülekezetek közötti mesterséges falak is. Az egész Egyház a miénk! Még az a gyülekezet is, ahová talán most még nincs bejárásod. Isten egybe fogja szerkeszti az Övéit! Akik viszont kívül vannak a gyülekezeten, az Egyházon, azoknak sok fájdalmuk lesz.

 

URam, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem.

Dávid az Ószövetség kellõs közepén kimondja: " az Úr az én örökségem". Ki mer ma ilyet mondani? Melyik vallásos ember mer ilyet mondani? Ha ezt nem mered kimondani, akkor még nem látod az örökségedet.

Áldom az URat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensõm. Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.

Ez megint arra emlékeztet, hogy az örökség, Isten jelenléte azzal jár, hogy gyakran olyan vezetést kapunk Istentõl, amire nem is számítunk. Még éjjel is tanít, vezet az Úr, amikor alszunk!

Az örökségünk része Isten vezetése. Néhány keresztény sajnos azt gondolja, hogy semmi különbség sincs köztünk és a nem hívõk között. Ugyanabban a helyzetben vagyunk, na igen, az örök élet az majd egyszer talán eljön… Pedig azt mondja az írás, hogy az igazak világosságra egyre jobban fénylik, míg el nem jut a tökéletességre. A nem hívõkrõl viszont így ír: tapogatóznak, nem tudják mibe fognak beleütközni. Óriási elõnyünk van a többi embertársunk mellett, hiszen mi hallhatjuk, megtapasztalhatjuk Isten vezetését.

Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van. Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba. Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörûség jobbodon.

Dávid a test biztonságáról beszél itt, azaz arról, hogy Isten kezében van fizikai testünk is! Fogadd el ezt a biztonságot, Õ megtart, megõriz bennünket a feltámadás napjáig, ahogyan Jézust sem maradt a sírban.

Az Úr öröme is része örökségünknek! Nézz körül a sok megkeseredett ember között, akik nem ismerik Istent és adj hálát az örömért, amit elhozott életedbe!

Az ábrahámi örökség:

Ábrahám kulcsfigurája a keresztény életnek. Ha csak az Újszövetséggel foglalkozunk, akkor nagyon szegényes lesz a képünk, látásunk Istenrõl. Ábrahám atyánk a Biblia szerint:

Róma 4: 9-17

 

Valóban azt olvassuk, hogy "Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el õt." De milyen állapotában fogadta el õt igaznak: körülmetélten vagy körülmetéletlenül? Nem körülmetélten, hanem körülmetéletlenül. Sõt a körülmetélkedés jelét is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívõnek, hogy azok is igaznak fogadtassanak el; és hogy atyja legyen azoknak a körülmetélteknek is, akik nemcsak körül vannak metélve, hanem nyomába is lépnek atyánk, Ábrahám körülmetéletlenül tanúsított hitének. Mert Ábrahám vagy az utóda nem a törvény, hanem a hitbõl való igazsága alapján részesült abban az ígéretben, hogy örökölni fogja a világot. Hiszen ha a törvény emberei az örökösök, akkor üressé lett a hit, és valóra válthatatlan az ígéret; mivel a törvény csak büntetést eredményezhet. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés. Azért adatott tehát az ígéret a hit alapján, hogy kegyelembõl legyen, és így bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utóda számára: nem csak a törvény alatt élõknek, hanem az Ábrahám hitét követõknek is. Õ mindnyájunk atyja Isten színe elõtt, ahogyan meg van írva: "Sok nép atyjává tettelek."

Ábrahám örökségében minden ember kizárólag hit által vehet részt. Ez nekünk is szól, Ábrahám a mi atyánk is. Természetesen a zsidóságban élõknek is atyja származás szerint, de szellem szerint csak azoknak, akik hisznek az Úrban. Isten sok nép atyjává tette Ábrahámot, még csak nem is kettõnek! Ábrahám atyánkban mindannyian testvérek, örököstársak vagyunk!

Ezért érdemes Isten Ábrahámnak tett ígéreteit áttanulmányozni, mert mindezek ma is hatnak az életünkre. Ki is volt Ábrahám?

Ábrahám eredetileg egy nagy és híres városban lakott, Úr városában, Mezopotámiában ,ahol a bálványimádás elsöprõ tekintéllyel volt jelen. Ki kényszerítette Ábrahámot arra, hogy elhagyja ezt a várost? Egyedül Isten szava, hívása volt képes rávenni, hogy feladja a pogány város biztonságát és elhagyja saját bálványait. Amikor valaki megtér, akkor pontosan ugyanez történik, Isten pedig az õ hitét igazságul fogadja el.

/folytatás következik/