Vegyük birtokba örökségünket! II.

Ábrahám nem nyerte meg a földet saját életében. Mindössze egy kis földdarabot birtokolt temetkezési helyként. Örökségét utódai veszik fokról-fokra birtokba.

 Mit hagyott Ábrahám számunkra örökül?

Ábrahám öröksége számunkra elsõsorban a hit, egészen pontosan az Ég és Föld Teremtõjébe, a Mindenható Istenbe vetett hit.

 

Isten ígéretei Ábrahámnak

I Móz 12: 1-3

Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj el földedrõl, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.

Isten nem csak egyszerûen ígért valamit, hanem elõször felszólította Ábrámot:." Menj ki a rokonaid közül, a városodból egy helyre, amit mutatok neked!" Pont így kell nekünk is megtérésünk után Istent követni. Mit mond nekünk Isten megtérésünkkor? Azt kéri, hogy hagyjuk el régi életünket, a régi szokásainkat. Természetesen nem kell rácsukni az ajtót rokonainkra, fõleg ha õk is keresztények, de a legtöbb esetben a rokonságban is konfliktus jön létre, amikor valaki megtér. Gyakran választanunk kell, hogy családunk szokásait részesítjük-e elõnyben, vagy az Urat követjük. Persze a helyzet elõbb-utóbb megenyhül, amikor a rokonok is meglátják, hogy jó irányban halad az életünk.

Az elsõ ígéret a naggyá válás. Ábrahám nagysága mégsem a gazdagságban áll. Isten minket sem ilyen értelemben akar naggyá tenni, hanem a mennyei mérce szerinti nagyságot akarja elhozni az életünkbe.

A 3. vers nagyon fontos kijelentést tartalmaz: Az Úr megáldja azt aki áldja Ábrámot és megátkozza, aki átkozza õt. Nem mondodhatod, hogy számodra ez közömbös, ezzel nem foglalkozol, te se nem áldod, se nem átkozod Ábrahámot! A passzívitás nem hoz áldást!

Ábrahámot személyesen már nem tudjuk megáldani, mert az õ élete lezárult, ma csak utódaira vonatkoztathatjuk ezt az igét. Ezért legyen áldott Ábrahám minden utóda! Az Egyház is a hit atyjának, Ábrahámnak a "leszármazottja"! Az Egyház és Izrael testvérek ilyen értelemben! Izmáel is Ábrahám utóda, de nem örököse, mivel azt mondja a Biblia, hogy a szolga nem örökölhet a fiúval együtt.

Kérlek ti is tanulmányozzátok át az I. Mózes 12. fejezetét, mert szerintem nektek is fog szólni Isten ezen keresztül!

 

Ábrahámnak Isten elõször parancsolatokat adott, ezt követte a hit és az engedelmesség. Ez nálunk is pontosan így van.

Ábrahám története az utódlás története. Feltûnõ, hogy Ábrahám elég kevés dolgot vett át abból földi élete során, amit Isten megígért neki. Például nevének nagysága utódaiban és mindenek felett Krisztusban tetõzött.

Isten azt mondta Ábrámnak: "Áldás leszel!". Nem tudom, te mennyit foglalkozol azzal, hogy áldás vagy-e más emberek számára, vagy sem, de az Úr erre is el akar vezetni téged.. Ábrahám áldásai igazi közösségi áldások, mindig hatnak a többi emberre is, nem csak õrá. Nem csak õ maga lett áldott, az áldás nem állt meg nála, hanem tovább szállt, utódaira, környezetére is.

Isten kijelentette, hogy te is ennek az embernek a szellemi örököse vagy. Ha örökséget akarsz az Úrtól, akkor jól teszed, ha megismered Ábrahámot.

 

I Móz 13: 14-17

Az ÚR ezt mondta Abrámnak azután, hogy Lót elvált tõle: Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyrõl, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre. Hasonlóvá teszem utódaidat a föld porához: aki meg tudja számolni a föld porát, az tudja megszámolni a te utódaidat is. Indulj, járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert neked adom.

 

Ez a föld szellemi értelemben a mi örökségünk is! Van közünk Izrael földjéhez, az ottani eseményekhez!

 

Ábrám és Lót pásztorai elkezdtek egymással veszekedni és kettévált a csapat. Ábrám megengedte Lótnak, hogy a gazdagabb földet válassza. Úgy gondolta, hogyha Isten meg akarja áldani, akkor meg tudja tenni, akárhol van.

Isten ezek után ezt mondta Ábrámnak: " Emeld fel a tekinteted!" Neked is ezt mondja az Úr: "Emeld fel a tekinteted! Lásd meg, hogy van földed, van örökséged! Nézz szét! Azt az egész földet, amit látsz neked adom és a te fiaidnak." Vajon mit látunk ebbõl az örökségbõl? Ha nem látunk semmit akkor nem is lesz semmi belõle.

Merre kellett Ábrámnak néznie? Északra, keletre, nyugatra, délre, vagyis minden irányba! Az egész Föld az Úré és annak adja, akinek akarja! Természetesen a "föld" nem csak anyagi értéket jelöl. Az örökségünk messze túlmutat az anyagi világon!

Ábrahám nem nyerte meg a földet saját életében. Mindössze egy kis földdarabot birtokolt temetkezési helyként. Örökségét utódai veszik fokról-fokra birtokba. Izrael államának megalakulása jó példa erre. Ez az esemény, a "fügefa /Izrael jelképe a Bibliában/ zsendülése figyelmeztetõ jel is számunkra, olyan mint az óra kattanása, amikor a mutató átugrik egy bizonyos idõszakra. Nem véletlen, hogy ez a közelmúltban valósult meg. Az utolsó idõk egyik jelét ismerhetjük fel benne.

Izrael öröksége a föld, de Izrael földje a mi örökségünk is. Persze nem úgy, hogy oda megyünk lakni! Inkább nézzük meg, hogy mi minden történt, történik azon a földön. A megváltás ott ment végbe! A Messiás oda fog visszajönni! Nem mondhatjuk azt hogy mi ezzel nem foglalkozunk. Nem a birtoklásról beszélek, hanem a helyhez kapcsolódó szellemi értékekrõl.

I Móz 15:1-5

Ezek után az események után így szólt az ÚR Abrámhoz látomásban: Ne félj Abrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bõséges. De Abrám ezt mondta: Ó, Uram, URam! Mit adhatsz nekem, hiszen gyermektelen vagyok, és házamat a damaszkuszi Eliézer örökli. Nem adtál nekem utódot - mondta Abrám -, ezért a házamnál született szolga lesz az örökösöm. Ekkor így szólt hozzá az ÚR: Nem õ lesz az örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki tõled fog származni. Azután kivezette az ÚR, és azt mondta: Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Azt mondta neki: Ennyi utódod lesz!

Isten ugyanezt igéri nekünk is: Velünk lesz a bajok, nehézségek között is, pajzsként védelmez bennünket! Csak ne féljünk! A hit és a félelem kizárja egymást!

Isten bõséges jutalmat ígért Ábrahámnak. Erre õ panaszkodni kezdett: "Nincs utódom!" Sok hívõ is elmondhatja: " Nincs utódom, akinek szellemi értelemben tovább adhatnám ,amit Isten nekem adott." Isten meg akar tanítani minket arra is, hogyan ruházzuk át áldásait másokra.

Ebben az igében a Messiást ígérte meg Ábrámnak Isten és mellé sok-sok örököst is. Ez a megszámlálhatatlanul sok utód, nem csak Izrael népében, hanem az Egyházban teljesedik be, hiszen Izrael viszonylag kis nép. Hit által rengeteg utódja lesz Ábrahámnak!

Aztán hosszú-hosszú évek teltek el míg Ábrahámhoz újra szólt az Úr:

I Móz 17:1-8

Amikor Abrám kilencvenkilenc éves volt, megjelent Abrámnak az ÚR, és ezt mondta neki: Én vagyok a mindenható Isten. Járj énelõttem, és légy feddhetetlen! Megajándékozlak szövetségemmel, és nagyon megszaporítom utódaidat. Ekkor Abrám arcra borult, Isten pedig így szólt hozzá: Ez lesz az én szövetségem veled: Sok nép atyja leszel! Nem neveznek többé Abrámnak, hanem Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek. Nagyon megszaporítom utódaidat, népeket támasztok bel?led, királyok származnak tõled. Szövetségre lépek veled, sõt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel. Mert Istened leszek, és utódaidnak is. Neked adom és utódaidnak a földet, hol jövevény vagy, Kánaán egész földjét birtokul örökre, és Istenük leszek.

Megint úgy kezdõdik az ige, hogy elõször felszólításokat tartalmaz: " Járj én elõttem és légy fedhetetlen! Isten erre alapozza az újabb ígéreteit: "És ha ezt megteszed, akkor megajándékozlak téged szövetségemmel." Az ige örök szövetségrõl beszél, ami soha nem múlik el és Ábrahám utódaira is kiterjed!

Ezek után új nevet adott Isten Ábrámnak, Ábrahám, azaz "sok nép atyja" lett belõle! Isten bennünket is meg akar áldani, az az akarata, hogy sokan térjenek meg és naggyá növekedjen Isten népe. Ez is benne van Isten tervében, errõl sem mondhatunk le!

II. Zsoltár 8.

"Kérd tõlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget."

Isten népeket, megtérõk sokaságát akarja nekünk adni örökségül.

I Móz 22: 15-18

Az ÚR angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak a mennybõl, és ezt mondta: Magamra esküszöm, így szól az ÚR, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tõlem a fiadat, a te egyetlenedet, azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint az ég csillagai, vagy mint a homokszemek a tenger partján. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját, és a te utódod által nyer áldást a föld valamennyi népe, mert hallgattál szavamra.

Isten saját magára esküszik. Nagyon komoly ígéretrõl van tehát szó! Isten Ábrahám feltétel nélküli hitére gazdag áldással válaszol. Az utódok számát tovább fokozza: a tengerpart homokját már nem is érdemes elkezdenünk megszámlálni, mert reménytelen. Itt újra megjelenik a Messiás ígérte. A "te utódod" kifejezés a Messiásra vonatkozik. Jézus Krisztusban ránk is igaz, hogy birtokolni fogjuk az ellenség kapuját, ami azt jelenti, hogy gyõzelmet aratunk ellenségeink fölött. Ki a mi ellenségünk? A Sátán, a démonok. (Nem test és vér ellen van tusakodásunk.)

Örökségünk összefoglalva:

 

V. Mózes 28:1

"Ha engedelmesen hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára, ha megtartod és teljesíted mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok neked, akkor a föld minden népe fölé emel téged Istened, az Úr."

Az V Móz 28 - ban leírt áldások valójában nem Ábrahám áldásai, hiszen az ószövetségi törvénynek való engedelmességhez kötöttek Izrael és az ÓSZ. alatt élõk számára.

Természetesen hit és engedelmesség által mi is részesedhetünk ezekbõl az ígéretekbõl, ha megtartjuk azokat a parancsolatokat, amiket Isten maad nekünk. Hit nélkül viszont lehetetlen Istennek tetszeni. Ha kihagyjuk a hit lépését, akkor nem fogjuk megkapni az örökségét, hiába engedelmeskedünk. Mindez nem teológia, kizárólag hit által válik valósággá számunkra!

Józs 1: 1-9

Mózesnek, az ÚR szolgájának halála után ezt mondta az ÚR Józsuénak, Nún fiának, Mózes szolgájának: Az én szolgám, Mózes meghalt. Most azért indulj, kelj át itt a Jordánon, te és ez az egész nép arra a földre, amelyet én adok Izráel fiainak. Nektek adok minden helyet, ahová léptek, ahogyan megígértem Mózesnek. A pusztától és a Libánontól a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, nyugat felé pedig a nagy tengerig a ti területetek lesz a hettiták egész országa. Senki sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem maradok el tõled, nem hagylak el. Légy erõs és bátor, mert te teszed ezt a népet annak az országnak az örökösévé, amelyrõl megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom. Csak légy igen bátor és erõs, õrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el t?le se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, õrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz.Megparancsoltam neked, hogy légy erõs és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz.

 

Úgy kezdõdik a történet, hogy Mózes meghal. A mi életünkben a föld elfoglalása ,azaz az örökség elfoglalása gyakran úgy kezdõdik, hogy csõdhelyzetbe kerül az életünk. Például meghal a pásztor, vagy szétesik a gyülekezet. Isten viszont azt üzeni, hogy bennünket személyesen is akar használni a föld elfoglalásában. Menjünk elõre! Józsué nagyon hûséges volt mindig is Mózeshez, és lehet hogy azt gondolta magában, sohasem lesz olyan mint Mózes. Ezért parancsolja többször is neki Isten: "Légy bátor! Még ha azt gondolod is hogy teljesen alkalmatlan vagy a feladatra, arra gondolj, hogy én veled leszek a föld elfoglalásában"!

Miért nem kell félnünk? Mert velünk van az Úr! Mert Isten cselekszi ezeket. Az ördög persze azt mondja, hogy félj csak, úgysem lesz ebbõl az egészbõl semmi! Az Úr viszont ezt mondja: "Ne félj, csak higgy! A félelem ellentéte a hitnek.

Konkrét tanácsokat ad Józsuénak az Úr: "Tartsd meg a törvényt! Ne térj el ettõl se jobbra se balra! Ne hagyd abba a Biblia olvasását! Tanulmányozd azt éjjel és nappal és tartsd meg ami benne meg van írva"! Ezek teljesen gyakorlati útmutatások számunkra is.

Néhány tanulság a Józsué könyvébõl::

1. A föld nem üresen vár ránk tárt karokkal, hanem már "lakják"! Ki bitorolja azt? Maga az ördög. Szerezd vissza ami a tiéd!

2. Isten gyõzelmet ígér!

3. Bátorságra szólít fel! Ne félj!

4. A boldogulás útja Isten törvényének megtartása! Ne hagyd abba az igeolvasást! A siker kulcsa Isten igéjének megõrzése, megélése!

5. Az Úr veled van!

 

 

Józs 1: 14b-15

Ti pedig keljetek át harcra készen testvéreitek élén mind, akik vitéz harcosok vagytok, és segítsétek õket,amíg nyugalmat nem ad az ÚR testvéreiteknek éppúgy, mint nektek, és birtokba nem veszik õk is azt a földet, amelyet Istenetek, az ÚR ad nekik. Azután visszatérhettek birtokul kapott földetekre, hogy birtokoljátok azt, amit az ÚR szolgája, Mózes adott nektek a Jordánon túl, napkeletre.

 

Itt azt mondja Isten, hogy a mi áldásunk is össze van kötve a többiekével! Az Úr arra szólít fel, hogy egymásért is harcoljunk és addig ne nyugodjunk, amíg mindannyian be nem megyünk az örökségbe. Ne nyugodjunk bele, hogy egyetlen beteg is van a gyülekezetben! Addig kell harcolni, amíg mindenki meg nem gyógyul. A közösség ereje abban látszik meg, hogy tagjai imádkoznak-e egymásért és hordozzák-e egymás terheit, vagy sem.

 

 

133 Zsolt

Zarándokének. Dávidé. Ó, mily szép és mily gyönyörûséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejrõl lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.

 

 

Dávid bujdosás közben írta ezt a zsoltárt. Vágyakozva emlékszik vissza a testvérek közösségére. Jól tudja: Isten áldása csak a testvérek valódi közösségében valósul meg.