A Szeretet-Közösségben elhangzott öt részes prédikáció sorozat első részét olvashatjátok. Ezeken az alkalmakon foglalkoztunk Izrael történelmével, múltjával, jövőjével, a Szentföld helyzetével, valamint Izrael és az Egyház kapcsolatával az egyháztörténelemben és a jelenben.
Isten és Izrael kapcsolata
2010. februárban elhangzott prédikáció szerkesztett változata
Miért Izrael? Ez a téma ég a levegőben.
Az emberek kérdéseket tesznek fel, mert létezik egy történelmi hagyomány Európában amibe nem fér bele Izrael. Tapasztaltátok ezt már? A legtöbb ember nem is érti, hogyan kerül egy becsületes európai keresztény országba , mint pl. Magyarország, egy viharvert közel-keleti nép. Hogyan jön ez a kérdés Jézus Krisztushoz, akiről azt gondolják, hogy valami latin eredetű vallásalapító, vagy most már újabban pártus (szkíta).
Nem véletlen az, hogy Dániel igéje eszembe jutott, mert tényleg az utolsó időkben Isten felfed olyan igazságokat, amelyek rejtve voltak, és az emberek - és nem csak a teológusok- szembesülni fognak ezekkel.
Ez olyan hús-vér valóság, amely mindannyiunkat érint. Olvastam egy könyvet , amelyben az a megdöbbentő mondat áll, hogy : „ A keresztények szeretik a halott zsidókat”. Aztán a szerző kifejti, hogy az Egyházban szeretik Mózest, Dávidot , Ézsaiást , így, hogy már nincsenek jelen köztünk. De mi van az élőkkel? Itt a nagy kérdőjel. Van-e valami közünk Izraelhez? Van-e Istennek köze a ma élő zsidó néphez?
{xtypo_quote_left} Itt a nagy kérdőjel. Van-e valami közünk Izraelhez? Van-e Istennek köze a ma élő zsidó néphez?{/xtypo_quote_left}
Ott lebegnek a kérdések. Ott van Jézus megfeszítése. Milyen szerepet játszott ebben Izrael, és milyen utóhatásai vannak a nép életében ennek? Nagyon sok kérdés van.
Amire most szeretném felhívni a figyelmeteket az egy terület: Isten hogyan választotta ki, hogyan szülte meg ezt a népet, és hogyan viszonyult hozzá a történelemben, illetve ma hogyan viszonyul hozzá.
Nagyon megdöbbentő kijelentést találunk a 2Móz 4:22-ben, ahol Izraelt elsőszülött fiúnak nevezi Isten Igéje.
„Így szól az ÚR: Izráel az én elsőszülött fiam. „
Isten az egyiptomban elő héber népet kihozta természetfölötti jelek által, és fiának nevezi őket. Keresztényként azonnal asszociálunk Jézusra, akiről azt mondja a Biblia, hogy ő az egyszülött Fiú. Ebben felismerhető egy csodálatos összefonódás, hogy Jézus nem választható el attól a néptől - Izraeltől- , amelyről Isten azt mondja, hogy az ő elsőszülött fia. Természetesen Jézus Fiúsága teljesen egyedi, és azt fejezi ki, hogy ő a jogos örökös, az Atya igazi örököse.
Szeretnék egy kicsit beszélni az apa fiú kapcsolatról, mert Isten így viszonyul a népéhez.
Hóseás 11:1-12
"Még gyermek volt Izráel, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam ki fiamat. Minél jobban hívtam őket, annál jobban távolodtak tőlem: a Baaloknak áldoztak, és a bálványoknak tömjéneztek. Pedig én tanítottam járni Efraimot, kézen fogtam őket, de ők nem tudták, hogy én viseltem gondjukat. Emberi kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékével. Úgy bántam velük, mint mikor valaki arcához emeli gyermekét: jóságosan enni adtam nekik.
Vissza fog térni Egyiptomba, vagy Asszíria lesz a királya, mert nem akarnak megtérni. Fegyver pusztít városaiban, véget vet a fecsegésnek, és megemészti őket terveik miatt. Népem megrögzötten elfordul tőlem. Hívják őt a Felségeshez, de senki sem mozdul.
Hogyan adnálak oda, Efraim, hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel? Hogyan adnálak oda, mint Admát, hogyan bánnék veled úgy, mint Cebóimmal? Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom. Nem izzó haragom szerint bánok vele, nem döntöm újból romlásba Efraimot, mert Isten vagyok én, nem ember. Szent vagyok köztetek, nem indulatosan jövök. Az URat fogják követni, mert oroszlánként ordít majd, és ha ordít, remegve jönnek fiai nyugat felől. Remegve jönnek Egyiptomból, mint a madár, és az asszír földről, mint a galamb. Letelepítem majd őket házaikba - így szól az ÚR."
Látjátok milyen képpel beszél Isten a prófétán keresztül Izraelről? Gyermekének nevezi, azt mondja, hogy ő tanította járni, ahogyan az emberek a kisgyereküket. Az Újszövetségben is találkozunk a szeretet köteleinek a képével, de ez a kép már megjelenik itt is. Így fonta körül Isten a népét.
Megrendítő, ahogy a kisfiam a vállamra hajtja a fejét, belefúrja a nyakamba az arcát, és ehhez a bensőséges kapcsolathoz hasonlítja Isten a népéhez való viszonyát. Ezt a kapcsolatot semmivel nem lehet pótolni, semmivel. Ezt mindenki tudja, aki szülő.
„Jóságosan enni adott neki”. Nem csak eléjük lökte az ételt, hanem szeretettel táplálta, gondot viselt róluk, foglalkozott velük Isten. Ez egy igazi apa- fiú kapcsolat. Pedig a „büdös kölök”, mert ezt is írja az ige, azért sok rosszat csinált.
„Minél inkább hívtam őket, annál inkább távolodtak”
A szülők ismerik ezt az érzést, kiabálsz a gyerekednek: „gyere”, és a gyerek ezt mondja : „Nem” , és távolodik.
Ez durvábban történt meg a valóságban, mert Izrael gonosz, okkult, hamis istenek felé fordult. Vajon mi következik, amikor rosszat csinál a gyermek? Akkor a fenyítés jön. Egy apa, aki nem fenyíti meg a gyermekét ilyenkor, az nem jó apa. Isten is megfegyelmezte bizony Izraelt. Fogságba került a nép, Babilonba, Asszíriába, később más népek uralkodtak fölöttük pl. a rómaiak, de soha ne felejtsétek azt el, hogy Isten nem szűnt meg apa lenni.Ha az én fiam rossz dolgokat csinál én is megbüntetem, időnként haragra tudok gerjedni, ez benne van a szülői szerepben. De örökké szeretem a gyerekeimet, soha nem fordulok el tőlük, nem lehet őket kitépni a szívemből, és Isten ugyanígy van Izraellel. Akármi történt a múltban akkor is Izrael Istennek a fia.
Hós 11:6
"Hogyan adnálak oda, Efraim, hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel? Hogyan adnálak oda, mint Admát, hogyan bánnék veled úgy, mint Cebóimmal? Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom. Nem izzó haragom szerint bánok vele, nem döntöm újból romlásba Efraimot, mert Isten vagyok én, nem ember."
Két várost említ itt a Biblia, Admát és Ceboimot, amelyek hasonlóan pusztultak el, mint Szodoma, de nem fog így bánni Efraimmal.
Isten is haragra tud gerjedni, de visszafogja indulatát. Rettenetes az Úr haragja, de nem borítják el az indulatai, mint némely embert. Ha haragszik, akkor érted haragszik. Isten mindig megengedte Izraelnek, hogy felkeljen, tovább lépjen , és az utolsó időkben nyomtatókővé teszi, a népek nem tudják elmozdítani. Izraelnek van joga atyának szólítani Istent.
„Mi Atyánk” – eszembe jut, mert közismert, de azt gyakran elfelejtjük, hogy kiket tanított így Jézus imádkozni? A jelenlévők mind zsidók voltak.
Ők Isten népe, persze ez nem azt jelenti, hogy te nem szólíthatod atyának Istent, de ne felejtkezzünk el a gyökereinkről.
Ha a fának a gyökereit átvágjuk megszűnik az áldás. Hiába szeretnéd az áldást, hivatkozol Ábrahámra, ha közben a gyökereket átvágtad. Kulcsfontosságú, hogy megértsük, hogy mi közünk van Izraelhez. Ez nem egy hobby, különleges passzió, hanem lényegbevágó üzenete Istennek.
Ézs 64:7
"URam, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian."
Jer. 3: 19
Én ezt mondtam: Szeretnék veletek úgy bánni, mint fiaimmal, és nektek adni a kívánatos földet, mint legékesebb örökséget a népek között. Azt gondoltam, hogy Atyádnak hívsz engem, és nem fordulsz el tőlem! De ahogyan egy asszony hűtlenül elhagyja házastársát, úgy hagytatok el hűtlenül engem, Izráel háza! - így szól az ÚR."
Itt ismét megjelenik az apa- fiúi kapcsolat, és megjelenik a férj és feleség kapcsolata ill. a hűtlen asszony képe, aki elhagyja a férjét. Ezekkel a képekkel mutatja Isten a néphez való viszonyát. Szerintetek egy apa könnyen lemond a fiáról?„ Nem számít, ha elbitangol, menjen, kit érdekel” Így van egy apa a fiával? Így van egy férj a feleségével? ”Megcsalt, kit érdekel, veszek helyette másikat"? Ma lehet, hogy így élnek az emberek, de egy igazi kapcsolat nem szakad így meg.Higgyétek el Isten a történelemben azon igyekezett és a jövőben is azon fog igyekezni, hogy fiaként bánjon Izraellel. Ez a kapcsolat nem évül el, ahogyan a szerelem sem múlt el Isten szívéből Izrael felé.
Magának ennek a népnek a keletkezése is természetfölötti.
Tudjátok volt egy Ábrám nevű, bálványimádó, pogány kultúrában élő ember, akit Isten kihívott onnan, és Ábrahámmá - népek atyjává - tette, és tőle származott az ígéret gyermeke Izsák. De hogyan született ez a gyermek? Nem szokványos módon. Sára és Ábrahám már öregek voltak, nem voltak fogamzó képesek. Természetfölötti volt, ahogy Izsák megfogant. Az Úr szólt Sára méhéhez, hogy egy petesejt érjen meg, és Ábrahámot is nemzőképessé tette. Ez egy természetfölötti történet. Ugyanolyan különleges ez a Bibliában, mint a názáreti Jézus fogantatása. Jézusnál egy szűz fogant a méhében és szült fiút, amely egy ószövetségi prófécia beteljesedése egyben. (1.Móz 18:10-13)
Ha Isten ilyen nagy gondot fordított egy nép születésére, akkor gondoljátok, hogy olyan könnyen eltörli őket?
Sok nép szeretné Izraelt eltörölni a föld színéről, kitörölni az emlékezetből. Mondok még valamit: az Egyház is szeretné kitörölni Izraelt a képernyőről. Nem akar tudni róla. „Ne beszéljünk erről, ez nem olyan lényeges, nem fontos. Ragadjuk meg mi az ígéreteket”, mondja az egyháztörténelem. Megszületett a behelyettesítő teológia: „Izraelt elvetette Isten, miénk minden, ami Izraelre vonatkozik. Mi vagyunk a Sion.”- tanítják az egyházban a mai napig is, a környezetünkben is. „Mi vagyunk a szellemi Izrael, miénk Ábrahámnak adott minden ígéret.”
Csak tudjátok fel fog bukkanni az örökös, és akkor kellemetlen helyzet lesz. Fel fog bukkanni a jogos tulajdonos, Izrael, és Isten számon fogja kérni az ellopott, elhazudott ígéreteket.
Nem azért beszélünk erről, mert Isten nem akarja megáldani az Egyházat, azért beszélünk erről, hogy megértsétek, hogy mi az áldásnak a legális folyamata. Honnan jön az áldás, és hogyan ér el téged? Ha Izrael kikerül a képből, akkor ne számíts Isten áldására. Ha egy ország megveti Izraelt és a köztük élő zsidóságot, és megtagadja, meggyalázza és elzavarja, és megöli, akkor Istennek a szellemi, és gyakran gazdasági áldásai is előbb-utóbb el fogják kerülni azt a földet. Lehet, hogy jön jólét máshonnan, a Sátántól, de Isten csodálatos jelenléte eltűnik arról a földről.
Isten soha nem tagadja meg Izraelt, ezért mi se tagadjuk meg.
Zak.1.14 -17
"A velem beszélő angyal pedig ezt mondta nekem: Hirdesd, hogy így szól a Seregek URa: Féltem Jeruzsálemet és a Siont, nagyon féltem! És nagyon fel vagyok háborodva az elbizakodott népek miatt, mert amikor én kevéssé haragudtam, ők a romlást segítették elő .Azért ezt mondja az ÚR: Irgalmasan fordulok Jeruzsálem felé, templomom fel fog épülni benne - így szól a Seregek URa -, és feszítenek ki mérőzsinórt Jeruzsálemben. Hirdesd még azt is, hogy így szól a Seregek URa: Bővelkedni fognak még városaim minden jóban, megvígasztalja még az ÚR Siont, és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja."
Zakariásnak itt természetfölötti találkozása volt egy angyali lénnyel. Tudjátok min volt felháborodva Isten a zakariási próféciában? Azon a készséges, pusztító, gonosz hozzáálláson, ahogy a népek készek voltak eltaposni Izraelt a történelemben, nem egyszer, és nem kétszer. Népekről beszél itt Isten igéje, de nem minden nép vett ebben egyformán részt. Nem csak a holokausztról lehetne itt beszélni, hanem a történelem korábbi időszakairól is.
Isten fel van ezen háborodva, mert ő meg akarta fegyelmezni Izraelt, de nem úgy, ahogy a népek végrehajtották. Ez nem tetszett Istennek egyáltalán – és kijelenti, hogy ő az Úr irgalommal fordul Jeruzsálem felé, és fel fog épülni a Templom. Ez még előttünk áll, de amikor a III.Templom elkezd épülni az olyan lesz, mint a visszaszámlálás. Figyeljetek oda az eseményekre, érdemes. Amikor elkezd a Templom felépülni az olyan lesz, mint az óra, amikor befordul az utolsó percekbe, és fel fog épülni ,azt mondja a Biblia. Minden okunk megvan arra, hogy higgyünk ezekben a próféciákban is, mert a Bibliában található próféciák legnagyobb része már beteljesedett.
Hirtelen eszembe jutott a tékozló fiú története. (Luk 15:11-32) 
Tudjátok mit akar az Úr? Hogy a két fiú összetalálkozzon, és megölelje egymást, és azt mondják: „de jó hogy itt vagy, annyira hiányoztál, köszönöm, hogy végre együtt lehetünk”, és ez meg fog történni a történelemben.Tudjátok, hogy az ige azt mondja Izraelről, hogy ő a szeme fénye az Atyának? Mennyire fontos neked a szemed fénye? Mennyire szeretnéd elveszteni a szemed fényét, hogy ne láss többé?
Gondold csak meg mennyire kényes az embernek a szeme, és az ige így mondja a Zak 2:12-13-ban :
"Mert a Seregek URa, aki a maga dicsőségére küldött el engem, ezt mondja azokról a népekről, amelyeknek ti zsákmányul estetek: Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja! Majd én fölemelem a kezemet ellenük, és saját szolgáik zsákmányává lesznek! Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem."
Van itt idő meghatározás? Nincs. Ez egy olyan kijelentés, amely a történelem minden időszakára vonatkozik.
A történelem beáll egy nagy utolsó korszakba, nem tudjuk ennek a pontos idejét, amikor a népek Izrael , Jeruzsálem ellen fognak fordulni, és körbeveszik a várost. Megkísérlik végleg eltörölni a föld színéről ezt a népet, ahogyan erre többször tettek már kísérletet a múltban, pedig csak ezt az igét kellene a szemük elé tárni, hogy aki Izraelt bántja az a Teremtő, Mindenható Istennek a szeme fényéhez nyúl.
Ezt úgy is lehet érteni, mintha valaki odamenne hozzád és belebökne a szemedbe. Szerinted hogy reagálnál? Azt mondanád : „semmi jelentősége, nem számít ”? Ha valaki az én szemem fényéhez nyúl, akkor én nagyon radikálisan reagálni fogok, ne próbáld ki! Isten is radikálisan nyúl ahhoz, aki az Ő szeme fényét bántja.
Mózes könyvében is van egy hasonló tartalmú ige:
5 Móz 32:8
Most, ha túllépünk az előző hasonlaton, itt más érdekes dolgot is állít az ige. Azt mondja, hogy a népek határainak kijelölésének is van köze Izraelhez, ez már elég nagy botrány.
"A Felséges részt adott a népeknek, és szétosztotta az emberfiakat, megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint."
Ez függőséget jelent Izraeltől. De miért nem a magyarokat választotta ki? „Majd én bebizonyítom, hogy nem Izraelt választotta ki”- mondják egyesek. Sőt tulajdonképpen mindenki magyar, olvashatjuk, hogy eredetileg Jézus is magyar volt. Tudjátok, hogy hányan akarták már elvenni Izrael szellemi örökségét?
Most a rastafarianizmus jut eszembe, ami nagyon népszerű lett a drogozással, füvezéssel, a raggie zene által. Ez a vallás kisajátítja Mózes könyvének az üzenetét, és azt mondja, hogy az etióp nép a kiválasztott, lenyúlja a kijelentést, és felépít rá egy vallást. Nem különb a mormon vallás sem, amely hasonlóan kisajátít, és megszüli a maga tanait. Azt kell, hogy mondjam sajnos az Európában honos keresztény vallások sem különbek sokszor, mert félretolják Izraelt a képből. Ez igaz a református vallásra, az evangélikus vallásra, és a katolikus vallásra is. De van egy jó hírem, hogy az utolsó időkben nem csak mi kezdjük lapozgatni a Bibliát, hanem mások is elkezdik, és Isten támaszt olyan embereket, akik rájönnek, hogy óriási csalás történt. Nagyon komoly emberei vannak már most Istennek ezekben az Egyházakban, akik kiállnak Izrael mellett. Isten megnyitja a szemeket, és ezért a mi szemünk is legyen nyitva.
Miért ezt a népet választotta Isten? Ők egy annyira különleges, speciális képességekkel bíró csapat?
Ezt nem támasztja alá az ige. Nem mutatja azt, hogy mindenkor égtek volna a mennyei Atyáért ennek a népnek a tagjai. Brutálisan elfordultak, bálványimádókká váltak, összemixelték a hitet, már Salamon korában is együtt voltak a bálványáldozatok az élő Istennek való áldozatokkal.
Értsétek meg, ha nekem megszületett a fiam, én úgy szeretem őt, amilyen. Én nem cserélném el a fiamat, pedig látok nagyon klassz srácokat, jól sportolnak, tanulnak, de nem adnám oda a fiamat egyikükért sem, mert ő az én fiam. Elfogult vagyok, tudjátok? Isten elfogult Izraellel, de nem úgy, hogy kivételezik vele, hogy nem kéri rajta számon a bűneit. Nem, Isten igazságosan ítél, de a szeretete örökkévaló elkötelezettség, ami nem cserélhető ki semmi más népre.
Mire szánta Isten ezt a népet? Arra, hogy rajta keresztül elérje az egész földet, ez volt Isten tökéletes akarata.
Ézs49:6
"Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig."
Ezt Ézsaiásnak mondja Isten szava, de nyilvánvaló, hogy nem neki szól, ő ezt nem tudta betölteni. Eszembe jut Jézus utolsó parancsa, hogy menjetek el…a föld végső határáig. Isten erre rendelte eredetileg a népét, és ez volt az elhívásuk, a feladatuk. Isten az Egyházat is erre rendelte. Nagyon sok összefüggés és párhuzam van, ha egyszer ezt meglátod bele fogsz remegni, ha szembe mersz vele nézni. Nézz vele szembe, mert akkor rád jön Isten világossága és ereje.
5 Móz 7:6-8
"Hiszen te Istenednek, az ÚRnak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, az ÚR, hogy tulajdon népe légy valamennyi nép közül, amelyek a föld színén vannak. Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az ÚR, mintha valamennyi nép közt a legnagyobbak volnátok, hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép közt, hanem azért, mert szeret benneteket az ÚR, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett. Ezért hozott ki benneteket az ÚR erős kézzel, és ezért váltott ki a szolgaság házából, Egyiptom királyának, a fáraónak kezéből."
Ebben van egy párhuzam az életünkre nézve. Az Úrhoz akkor tudunk közeledni, amikor megalázzuk magunkat, mert aki magát megalázza, azt Isten felemeli, aki viszont magát felemeli, azt Isten meg fogja alázni. Izrael népében nincs semmi különös, a génjeikben nem hordoznak semmilyen más anyagot, mint más népek, lényegi különbség nincs köztünk. A különbség, az a kiválasztásnak a különbsége, amire azt mondják ma sokan a zsidók közül, hogy: „nem, hát én nem vagyok kiválasztott. Én ugyanolyan vagyok, mint ti.” De sohasem lesz ugyanolyan, hiába mondja. Hiába próbálnak asszimilálódni a ma élő zsidó honfitársaink, beépülni, észrevétlenné válni. „Ó, én nem vagyok zsidó, még a nevemet is megváltoztatom, eltűnök, felszívódok, keresztlevelem van.” Ezt soha nem tudja megtenni, tudod miért? Mert rajta van Isten elhívása, a pecsétje az életén, akár tetszik, akár nem, akár örül ennek, akár nem örül. De ha nem örül, akkor azért nem örül, mert nem ismeri az örökségét.
Amiről mi itt beszélünk az elsősorban Izrael öröksége, és amint meglátja az ő örökségét örülni fog ez a nép, örülni fog a kiválasztásnak. Nem fog kevélykedni, ahogy gondolják sokan. A jelenlegi zsidóságnak egy nagyon jelentős része nem ismeri az élő Istent, de ha megismerik, akkor a helyére fog kerülni az identitásuk.
Nekünk, keresztényeknek az a feladatunk, hogy segítsük elő, hogy megismerjék az Urat, közös Urunkat, közös Atyánkat, közös Megváltónkat.
Ő nem más, mint eredeti nevén Jesua, aki a zsidó nép közül származott. Akiről rengeteg prófécia szólt az ószövetségi könyvekben, aki betöltötte ezeket a próféciákat. Izrael küldetését igazából a Názáreti Jézus töltötte be. Az ő célja az volt ,azon kívül, hogy odaadja az életét értünk és megváltson bennünket, hogy a föld végső határáig elérjen Isten üzenete.
A Názáreti Jézus Izrael igazi Fia, ő Izrael legnagyobb Fia, elválaszthatatlan a népétől, ő Júda oroszlánja. Isten szereti az ő népét. Azt mondja azért választott benneteket, mert szeret, és ő megtartja az ígéreteit, megtartja az esküt, amit az atyáitoknak tett. Isten természete az, hogy Ő a szeretet.
1 Ján 4:8
"…aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet."
"Ha meg is sebez az Úr, megfegyelmez, de bekötöz "- azt mondja az ige. Ézs.30:26
Soha ne felejtsétek el ezt a képet Izraelről, az apa és fiú kapcsolatát. Ne felejtsétek el, hogy Isten hozzánk is pont így viszonyul. Ez lehet, hogy valakinek jó hír, lehet, hogy valaki megijed ettől. Ne ijedj meg, Isten tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Ő nem személyválogató, és akit magához fogad, arra ugyanúgy tekint, mint Izraelre.
Az Egyház nem tudja kiszorítani a pályáról Izraelt, ezt nem engedi meg Isten, hanem arra kér bennünket az Úr, hogy szeressük az ő népét. Nem azért, mert istenfélők, nem azért amit tettek, vagy nem tettek, nem azért mert különlegesek, hanem azért, mert Isten forrón szereti az ő népét, agapé szeretettel.
Téged is forrón szeret, nem azért amit tettél, nem azért, mert olyan különleges vagy, nem azért mert olyan szép vagy, okos vagy. Agapé szeretettel szeret annak ellenére, amit tettél, annak ellenére, ahogy éltél. Annak ellenére, ahogy a zsidóság él, ma agapé szeretettel szereti őket Isten, ez a szeretet erősebb a sírnál, ezt még a sok víz sem oltja el. Ez a szeretet vissza fogja hozni az Ő jelenlétébe ezt a népet.
Folk Iván