A hívők hajlamosak úgy viselkedni, mintha hitüknek nem lenne előzménye, mintha nem lennének atyáik,  nem lenne gyökér, amiből ők származnak. Ha nem ismerjük a Biblia Izrael szerepével kapcsolatos tanítását, akkor szinte biztos, hogy helytelenül fogunk Izraelhez viszonyulni.

 

2010. februárban elhangzott prédikáció szerkesztett változata

Miben nyilvánul meg Isten Izrael iránti különleges szeretete?

Az Újszövetségben, a Rómaiakhoz írt levélben van három olyan fejezet, - a Róma 9; 10; 11- amelyek különlegesen Izraelnek szenteltek. Izraelről szól, Isten és Izrael közötti kapcsolatot mutatja be, illetve Izrael és a Gyülekezet közötti kapcsolatot fejtegeti. A Róma levél 9. fejezetnek az elején, van egy felsorolás, ahol a Biblia elmondja azt, hogy Isten különleges szeretete Izrael iránt miben nyilvánult meg az évszázadok során.

Róma 9:1-5 vers amit elemezni fogok.
„ igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt esz bizonyságot, a Szent Szellem által. Hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelen való az én szívemnek fájdalma, mert kívánnám hogy én magam átok legyek, elszakítva Krisztustól, az én Atyámfiaiért, akik rokonaim est szerint. Akik Izraeliták. Akiké a Fiúság, és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás, és az Isteni tisztelet, és az ígéretek. Akiké az Atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette, örökké áldandó Isten. Ámen.”

Nagyon sűrített formában a teljes Ószövetség fel van sorolva, az hogy Isten és Izrael közötti kapcsolat egy különleges kapcsolat. Mik is a részei, az összetevői?
Úgy is mondhatnám, hogy nyolc előny a zsidó nép oldalán.

Rómaiakhoz írt levél 3. fejezet ugyanerről beszél:
Róma 3:1-2
„Mi tekintetben különb hát a zsidó, vagy micsoda haszna van a körülmetélkedésnek? Minden tekintetben sok. Mindenekelőtt, hogy az Isten reájuk bízta az Ő beszédeit.”


Az hogy Isten rájuk bízta az Ő beszédeit, az nem 8+1 előny Izrael oldalán, hanem mintegy összefoglalása ennek a 8 dolognak, hiszen mindezek a dolgok, amiket itt elmond Izraellel kapcsolatban, azok összefüggenek Isten Igéjével. Akár a szövetségek, az ígéretek, vagy a törvényadás vagy az istentisztelet, ezt kijelentette Isten Izraelnek, és ez az Ő Igéje. Úgy is mondhatnánk, hogy minden amellett szólt, hogy Izrael Jézus Krisztust elfogadja saját Messiásának, úgy elő voltak készítve. Minden más nép nagyon-nagyon távol volt ahhoz, hogy egyáltalán megérthesse, felfoghassa hogy ki is az a Messiás, nem is várták , nem is tudtak arról, hogy egyáltalán van ilyen ígéret, hogy eljön a Megváltó, aki majd Istennek a népét, Izraelt, és rajtuk keresztül más népeket is meg fog menteni a bűnből és a halálból.  Ezt Izraelnek kellett volna elfogadnia. Pál apostol  nagy fájdalomról beszél, mivel ez Izraelben, mint nép életében nem történt meg, és ez nagyon megrázó volt az ő számára is.


8 előny a zsidó nép oldalán


De nézzük meg hogy mik ezek az előnyök, amikről Pál beszél?

1.     Azt mondja először is, hogy előny az, hogy ők izraeliták

Vagyis, hogy Izraeltől származnak.  Izrael jelentése az, hogy „ő uralkodni fog, mint Isten”.  Érdekes, hogy Pál nem azt írja, hogy Ábrahámtól származnak, vagy Izsáktól származnak. Bár ez is igaz, mert Ábrahámtól származott több gyerek is, hat fia volt - nemcsak Izsák és Izmael, mert még utána is lettek fiai-,  de csak egy volt a kiválasztott. Aztán Izsáknak is két fia volt, Ézsau és Jákob, de megint csak egy volt a kiválasztott: Jákob. Viszont Izraelnek már mind a 12 fia kiválasztott lett, tehát ott már nem volt ilyen különbségtétel, hogy Izrael fiai közül csak az egyik viheti tovább majd  Isten ígéreteit, és a szövetséget, hanem mindegyikre vonatkozott.  S azt mondja, hogy ők izraeliták. Nem a legjobb megnevezés, amikor azt mondjuk hogy ’zsidó’, az jobb, hogy „izraelita”, mert a „zsidó” kifejezés,  a Júda törzsére utal, és akik ma izraeliták, azok nemcsak a Júda törzséből származó személyek, hanem más törzsekből is vannak.

2.      Aztán azt mondja:  akiké a Fiúság,

- az eredeti görög szerint: örökbefogadás, örökbe lettek fogadva, Isten a fiaivá fogadta őket. Azért kellett őket is örökbe fogadnia, mint mindenki mást, mert az ember bűnös, tehát alanyi jogon nem jár senkinek az, hogy Isten fia, vagy Isten gyermeke lehessen.Isten mégis kiválasztotta Izraelt és fiait, és örökbe fogadta, fiaivá és lányaivá fogadta Izrael minden leszármazottját, ez nagy megtiszteltetés.

3.      Akiké a dicsőség

-a görögben ez: a doxa, ez természetfeletti ragyogás, Istennek a fényessége, ami Istenből  árad. Ez a dicsőség Izraelé. Isten kiválasztotta ezt a népet, örökbefogadta ezt a népet, és ahogyan együtt volt Izraellel a századok során, abban olyan dicsőség, egy olyan jelenlét nyilvánult meg, amelyik egyetlen más népen sem volt rajta, csak az Izraelen, és azt mondja Pál, hogy ez az övék. Amikor a felhőoszlopban ment Isten előttük, vagy amikor a tűzoszlopban ment Isten előttük, akkor a dicsőség szemmel látható módon ott volt. Ott volt a Szentek Szentjében, a Szövetség ládája fölött,  a Kerubok között Istennek a dicsősége, a sekina. A sekina Istennek olyan kézzelfogható dicsősége a földön, amely egyetlen más helyen sem jelen, de Izrael között megjelent. Ezt nehogy túl kis dolognak véljed, mert akkor nem értesz semmit sem Istennek az Igéjéből, sem az Ő bánásmódjából az Ő népével. Ez Istennek  állandó látható jelenléte volt, képzeljétek el! Hihetetlen dolog lehetett az, ahogy ment, vagy sátorozott Izrael, vagy ment bármerre is, és Isten folyamatos dicsősége ott volt. Néha előttük volt, néha mögöttük volt, amikor üldözték őket, hogy kiirtsák az egyiptomiak, akkor a dicsőség Izrael tábora elől, Izrael tábora mögé ment. Mindig ott volt a dicsőség, akár  vezetésre, akár védelemre kellett, hogy megnyilvánuljon.


4.        A Szövetségek. – azt mondja, övék a szövetségek is.  

Itt több szövetségről beszél, amit Isten Izraellel kötött. Először még nem, mint néppel, hanem az ősatyákkal. Elsőként Ábrahámmal kötött szövetséget Isten, egy emberrel, aki hitt.  Ábrahám fiával, Izsákkal újra megkötötte, megerősítette ezt a szövetséget, aztán Jákobbal ugyanígy tett. Nem adódott át automatikusan a szövetség, hanem ezeknek az embereknek újra hitben kellett járniuk. Azért Ábrahám, Izsák, és Jákob Istene, mert ő azoknak az embereknek az Istene, akik hitben járnak, személyes hittel fordulnak felé, persze az Ő kiválasztása is kellett ehhez. Később pedig Izrael egész népével kötött szövetséget a Sinai hegyen, Mózesen keresztül. Dáviddal is egy különleges szövetséget kötött Isten.
Óriási dolog! Egyetlen más néppel sem tett így.

5.   aztán övék a törvényadás.

Ezt külön hangsúlyt nyer, a Mózesi törvényt jelenti, a Sinai hegyen kötött szövetség keretében adta Isten. A törvény az nem negatív dolog, ezt ne felejtsétek el. Mi keresztények, ha azt halljuk hogy törvény, akkor  rögtön a törvényeskedésre gondolunk általában, vagy pedig arra a hozzáállásra, hogy a saját cselekedeteinken keresztül, vagy egy bizonyos törvényrendszer megtartásán keresztül próbál valaki Istennek megfelelni. A Törvény, amit Isten adott jó. Még akkor sem negatív, hogyha ezt sokan emberi erőlködésre fordították át. Eredetileg Isten szent, igazságos és kegyelmes, természetének kézzelfogható kinyilatkoztatása volt, 613 parancsban. Azért mondja az Újszövetség is, hogy a Törvény szent, igaz és jó. Isten természete benne volt a Törvényben, az Ő akarata, szentsége, szeretete, egyetlen nép számára kinyilatkoztatva. Külön kihangsúlyozza azt, hogy Istent hogyan kell tisztelni, hogyan kell Hozzá közeledni. Ehhez kellett a Szent Sátor, ehhez kellett a papság, és az áldozati rendszer. Azt mutatta meg Isten, hogy hogyan lehet vele közösséget gyakorolni, és ez Izraelnek lett kinyilatkoztatva.

6.   az ígéretek is az övék.

Ezek az ígéretek a szövetségekhez kötődtek, felsorolni nem kísérelem meg. Az ígéretek részben már beteljesedtek, és egy részük még nem. Vannak olyan ígéretek, amelyek kizárólag Izraelre, mint nemzetre vonatkoznak, pl. ilyen a földre vonatkozó ígéret, és vannak olyan ígéretek is, amelyet Izraelnek adott Isten eredetileg, azonban a Messiásban, a nemzetek számára is elérhetőkké váltak hit által. Ez azonban  nem azt jelenti, hogy Izrael számára nem elérhetőek.


7.   akiké az Atyák.

Tehát a szövetségek, az ígéretek és mindaz, amit Isten Izraelnek adott, az nem csak úgy a levegőben lóg, hanem  embereken keresztül jött be Izrael életébe. Az atyák: Ábrahám, Izsák, Jákob. Nem feledkezhetünk el azokról a személyekről, akik Izrael népének az atyái, és az ő életpéldájukról. Ők a Messiásban a mi atyáink is lettek. Ábrahám a mi hitünk atyja is, ahogy mondja az Ige.

8.    És a legnagyobb előny Izraelnél: akik közül való test szerint a Krisztus, a Messiás.

Ezt hajlamosak vagyunk mi keresztények időnként elfelejteni, hogy maga a Megmentő, a Megváltó, akit mi Jézus Krisztusnak nevezünk, a Messiás zsidó. Izraelből származik, és ennek van jelentősége, különben nem beszélne róla az Ige. Ez a legnagyobb előny Izrael oldalán. Ha valaki ezt nem tudja, vagy nem akarja figyelembe venni, akkor ő nem ismeri igazán Istent. Tudatlan, ez a legkisebb bűn, amit mondhatunk rá, de lehet, hogy rosszindulatú is. Nem szerethetjük igazán a Messiást úgy, hogy közönyösek, vagy tudatlanok vagyunk Izrael iránt, akikért a Messiás elsősorban eljött. Ez nem lenne logikus.

A szelíd és a vad olajfa

Most arról szeretnék szót ejteni arról, hogy milyen kapcsolat van az újszövetségi Gyülekezet és Izrael között.
Ennek a résznek azt a címet adtam, hogy „a szelíd, és a vad olajfa” ahogy a Rómaiakhoz írt levél beszél erről.

Róm11:16-24
„ Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is. És ha a gyökér szent, az ágak is azok. Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vad olajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának, ne kevélykedjél az ágak ellenében, ha pedig kevélykedsz, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Azt mondod azért, kitörettek az ágak hogy én oltassam be. Úgy van hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állsz, fel ne fuvalkodjál, hanem félj, mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd neked sem kedvez. Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét, azok iránt akik elestek keménységét, irántad pedig a kegyességét. Ha megmaradsz a kegyességben, különben te is kivágatsz. Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak, mert az Isten ismét beolthatja őket. Mert ha te a természet szerint való vad olajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelíd olajfába, mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók, az ő saját olajfájukba.
"

Nagyon érdekes kép ez az olajfáról. Azt mondja ez a rész, hogy a vad olajfa átvette a szelíd olajfa gyökerének a természetét. A gyökérről beszél az Ige, azt mondja, hogy te vad olajfa létedre részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának. A szelíd olajfa Izraelt jelképezi, de a gyökere, az nem Izrael, hanem az maga a Messiás.

Róma 15:12
„és viszont Ézsaiás így szól, lészen a Jessének gyökere, és aki felkel, hogy uralkodjék a pogányokon, őbenne reménykednek a pogányok.”
Itt nem Izraelről van szó, hanem a Messiásról. Dávid édesapja Jesse, vagy másképp Isai.

Jel. 22:16 –ban azt olvassuk, hogy Jézus saját magáról mondja azt, hogy Ő a Dávid gyökere.
„Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetben, én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága.”
 Jézus maga a gyökér. Hogyha egy fa felépítését megvizsgálod, akkor van gyökere, van törzse, és vannak ágai. A gyökér az a Messiás. A törzs, az Izrael. Az ágak, amik ebből kinőnek, annak is Izraelnek kellene lennie. Egy része valóban Izrael is, ezek a hívők, ők akik hisznek a Messiásban, de vannak más ágak is, amelyek ugyanebből a törzsből és gyökérből fejlődtek ki. Ezek a nemzetek közül való hívők, akik így részesei lettek a szelíd olajfának. A szelíd olajfa ágai közé beoltott ágak vagyunk mi, akik nem Izraelből származó hívők vagyunk. De az az érdekes ebben az olajfás dologban, hogy történt egy különleges beoltás. A kertészetben van az oltás, ami úgy működik alapvetően, hogy van egy erőteljes vad alany, és arra szoktak nemes oltványokat oltani, pl. gyümölcsfák esetében, de olyan nincsen, hogy a vad fa átvegye a szelíd fa természetét. Vad fába oltják bele a nemes ágat, és a nemes ág természete megmarad, nem veszi át a vad alany természetét. Azért mondja a 24-es vers, hogy te „természet ellenére beoltattál a nemes olajfába”.
Miért fontos ez? Mert még inkább megvilágítja, hogy milyen óriási kegyelme van Istennek a pogányok iránt. Olyat tett velünk, ami természetes szinten egyáltalán nem lehetséges.
A másik dolog pedig az, hogy az évszázadok során az Egyház pontosan azt a hibát követte el, amire itt a Róma 11. figyelmeztet, hogy ezt ne kövesse el.
Róma 11:17
„ ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vad olajfa létedre beoltattál azok közé,”
először ezt mondja, a 19-ben „azt mondod azért kitörettek az ágak, hogy én oltassam be.”


Tehát azt mondja, hogy beoltattál azok közé, vagyis ez azt jelenti, hogy Izraelből nem mindenki utasította el a Messiást, voltak, akik elfogadták, sőt a legelső gyülekezet, túlnyomó többségben  izraelitákból állt, akik hittek a Messiásban. Ezek az olajfának azok az ágai, amelyek nem lettek kitörve az olajfából, hanem, mint ahogyan ez természetes, és várható is volt, elfogadták a Messiást.
Mások azonba nem fogadták el a Messiást, és ők így hitetlenségük miatt kitörettek ebből az olajfából. Isten azt tette, hogy azok közé a messiáshívő zsidók közé, akik elfogadták a messiásukat, beültetett pogány hátterű hívőket, így ők is most már részesültek a Messiásban, az áldásokban, mint gyökéren keresztül, és így Izraelbe, mint nemes olajfába is beoltattak. Tehát azt lehetne mondani, hogy mi, akik pogány hátterű hívők vagyunk, osztozunk a gyökérből származó áldásokban, az Izraelből származó hívőkkel, de van egy sorrend. Előbb voltak a hívő izraeliták, és utána jöttek a hívő pogányok, ezt sose felejtsük el. Ha ezt elfelejtjük, az olyan mintha azt gondolnánk, hogy én vagyok az apámnak az apja, közben az apám az én apám, ezt nem lehet megfordítani. Tehát ha szülő vagy, akkor te vagy a szülő, a gyerekek néha ezt elfelejtik. A gyerekem néha elfelejti, hogy nem ő az én anyukám, vagy apukám, hanem én vagyok az övé. Nekünk is így kell néznünk Izraelre, nem mi vagyunk az ő apukája, hanem ő a mi apukánk.  Mi tartozunk hálával és nem ő nekünk. Egy fa ága, csak a fa törzse által juthat hozzá, a gyökér által felszívott vízhez és ásványi anyagokhoz. Az lehetetlen, hogy ott a  gyökér, nincs sehol a törzs, és rögtön az ágak jönnek. Mindig van valamilyen törzs, amin keresztül a vízhez, az ásványi anyagokhoz, és minden jó dologhoz, amit a gyökér felszív hozzá lehet jutni. Ugyanígy mi pogányok hátterű hívők is, csak az Izraelből származó hívőkön keresztül juthatunk el a gyökérhez, a Messiáshoz, ez kezdetben így volt.
Az Újszövetségben a 12 apostol mindegyik zsidó vagyis izraelita volt, az Újszövetségnek a szerzői, mindannyian izraeliták, talán Lukács nem volt zsidó, de még azt is vitatják. Az Ószövetségi szerzők mindannyian izraeliták.  Ezt jegyezd meg: nem helyettük ,hanem közéjük vagyunk oltva.

Megvetés és bálványozás

Fontos a végleteket is elkerülni Izraelhez való viszonyulásunkban. Két véglet van, az egyik megveti Izraelt, a másik imádja Izraelt. Izraelnek nem jár sem megvetés, sem imádat. Egyik sem jó. Megvetésből sokkal több része volt Izraelnek, tehát akik ezt a témát kezdik felfedezni a Szent Szellem által, azok rácsodálkoznak, megörülnek neki, és van egy kísértés, hogy túlhajtsák a dolgokat. Akkor Izrael iránti közöny, vagy akár megvetés, átfordulhat egyfajta csodálatba, és a csodálat pedig bálványozó imádatba, ami helytelen. Tudatlanság, közöny, megvetés, gyűlölet - leginkább a századok során Izrael ezt kapta a Gyülekezettől. Ezek a dolgok így egymásra épülnek és különböző szintek. Először ott a tudatlanság. Bűn tudatlannak lenni azzal kapcsolatban, hogy Isten hogyan viszonyul Izraelhez, és egyáltalán kicsoda Izrael.  Nem lehet, hogy nem tudod ezt! A Biblia egy zsidó könyv, és te erről nem veszel tudomást?
A hívők hajlamosak így viselkedni. Mintha nem lenne előzmény, nem lennének atyáik, ahonnan ők jönnek, nem lenne gyökér, amiből ők származnak. Ha nem ismerjük a Biblia Izrael szerepével kapcsolatos tanítását, akkor szinte biztos, hogy helytelenül fogunk Izraelhez viszonyulni. Sajnos az Egyházat a századok során annyira átjárta a tudatlanság, közöny, megvetés, sőt akár aktív gyűlölet is, hogy ha nem Isten igéjéből tanuljuk meg, és ismerjük fel Izrael a szerepét, akkor máshonnan kapunk majd erről hamis információt.

A Gyülekezet viszonyulása Izraelhez a legkorábbi időktől problematikus volt egyébként. Ezt tükrözi Pál tanítása is, itt a Római levélben, ahol azt mondja: hogy „ne kevélykedjél”, hogy kitörettek az ágak hogy én oltassam a helyükre.Vagyis  már egy megvetés volt bennük,  megvetették Izraelt, lenézték, és  Pál azt mondta, hogy ezt ne tegyék. A Galatákhoz írt levélben pedig, inkább bálványozás volt Izrael felé, egy olyan félreértés Izraellel kapcsolatban, hogy azt hitték zsidóvá kell válniuk, hogy hozzáférhessenek a Messiáshoz. Ez sem igaz! Ez kétféle véglet.

Aztán később a századok során a judaizáló irány teljesen meghalt, viszont a másik irány, a megvetés, nagyon megerősödött. A nem zsidó hátterű emberek aránya ugrásszerűen megnőtt. Kezdetben, -az Ap.csel.15-ben olvassuk-, még az volt a kérdés, hogy egy nem zsidónak prozelitává kell-e válnia, vagyis a mózesi törvényt meg kell-e tartania ahhoz, hogy kereszténnyé lehessen, és a Messiáshoz kapcsolódhasson. Erre egyértelmű „nem” válasz született, hogy nem, nem kell prozelitává válni, nem kell megtartani a mózesi törvényt, vagyis nem kell zsidóvá válnod ahhoz, hogy kereszténnyé válhassál. Mivel azonban a nem zsidók aránya hamarosan többszörösen meghaladta a zsidókét, most már másik kérdés kezdett felmerülni: hogy kereszténnyé lehet egy zsidó úgy, hogy közben megtartja saját zsidó identitását, és életstílusát, ami akár azt is jelentheti, hogy a mózesi törvény egy bizonyos részeit gyakorolni fogja. Nem azért, mert ezen keresztül akar igazzá válni Isten előtt. Pál is megtartott bizonyos dolgokat, fogadalmakat tett, tisztulási szertartáson ment át. Ezek a mózesi törvényből levezetett dolgok voltak, ő ezt megtartotta - holott ő maga hangsúlyozta azt, hogy az igazsága  nem a Törvény megtartásából, hanem a Messiásba vetett hitéből van. Ez egy érdekes dolog. Aztán később azt mondták, „ha zsidó vagy, akkor teljes egészében zsidótlanodnod kell, tehát az életstílusodat, a kultúrádat, az identitásodat, és a Törvényt nem viheted tovább. Annak teljesen meg kell halnia, és akkor lehetsz te keresztény”.
Egy teljes félreértése, egy tragikus félreértése a kereszténységnek, a Messiásba vetet hitnek. Az a szomorú, hogy az Egyház nem tudta ezt olyan jól kezelni, ahogyan az első Gyülekezet, amelynek teljes vezetősége messiáshívő zsidókból állt.

Mi a helyes viszonyulás akkor Izraelhez, ha sem a megvetés, sem a bálványozás nem helyes?
Róma 9:1-3-at nézzük meg, hogy Pál apostol mit mondott. Nagyon mélyen és nagyon megindítóan, úgy mondja, hogy:


„igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot, a Szent Szellem által, hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelen való az én szívemnek fájdalma, mert kívánnám hogy én magam átok legyek, elszakítva Krisztustól, az én atyámfiaiért, az én testvéreimért, akik rokonaim test szerint.”


Azt mondta ő ezt éli át, amikor Izraelre gondol, és ő így néz Izraelre. Nyilván ebben az is benne volt, hogy ő maga is izraelita volt, de én azt gondolom, hogy mindenki, aki Krisztusban van hasonlóan kell, hogy érezzen, mikor azt látja, hogy a választott nép, az Izrael, nagy számban nem fogadja el a saját Messiását, jelenleg sem. Hogyha te érted Isten szívét, érted Istennek a kinyilatkoztatását Izraellel kapcsolatban, akkor kell hogy legyen  szomorúság, fájdalom a szívedben Izrael jelenlegi állapota miatt.

A másik, a Róma 11:13-15,
„ mert nektek mondom a pogányoknak, amennyiben hát én a pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem. Ha ugyan felingerelhetném az én atyámfiait, és megtarthatnék közülük némelyeket. Mert ha az ő elvettetésük a világnak megbékélése, micsoda lesz a felvételük, hanem ha élet a halálból.”


Vagyis mi volt a helyes viszonyulás? Szerette volna, hogy megmeneküljenek. Teljes erejéből szerette volna . Azt mondta hogy, még annak ellenére is, hogy ő a pogányok apostola, azt gondolta, hogy még ezen a szolgálaton keresztül is azt szeretné elérni, hogy Izrael megbékéljen a Messiással. Ő azt mondta, hogy ’ezt a szolgálatot dicsőítem, és úgy gondolom, hogy ezen a szolgálaton keresztül is meg tudok nyerni némelyeket.’ Izraelből, hogy a Messiást megismerjék. Nem állította egymással szembe a kettőt.

Róma 11:25-26-ben: „ mert nem akarom hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higgyétek -vagyis hogy be ne csapjátok magatokat-, hogy a megkeményedés Izraelre nézve, csak részben történt, ameddig a pogányok teljessége bemegy és így az egész Izrael megtartatik, amint meg van írva: eljön Sionból a szabadító, elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat.”


Itt egy titokról beszél, arról, hogy Izrael megkeményedett, és nem fogadta el a saját Messiását, de a jövőben eljön az idő, amikor igenis el fogja fogadni, ezért érdemes nekünk tenni, és érdemes nekünk munkálkodni, látva Istennek a nagyszabású tervét. Annak az ívét, hogy végül be fog teljesedni az ígéret és az Izraelnek küldött Messiás valóban Izraelé lesz. Ez az a helyes viszonyulás, amit Isten vár tőlünk: a hála, a szeretet, a tisztelet.
Tehát mindegy hogy hova szól az elhívásod, melyik országban élsz, ez annak része kell hogy legyen, és Magyarországon is vannak elveszett zsidó emberek.
Tekintsünk úgy magunkra Izraellel kapcsolatban, mint akik eszközök vagyunk Isten kezében arra, hogy Izraelből legalább némelyek megmeneküljenek, addig is, amíg majd eljön az a korszak, amikor az akkor élő Izrael teljes számban meg fog térni.
Mondok egy példát. Úgy tekints Izraelre, mint nemzetre, mintha egy olyan emberre néznél, akin keresztül megtértél, aki  által jöttél a Messiáshoz. Ez az ember később mégis elhagyta az Urat, és te mégis hívő maradtál. Mit érzel hogyha erre az emberre gondolsz? Gondolom, hogy nem azt mondod: ’na az egy nagy szemétláda, az egy … ez nem tartott ki, ez egy hűtlen szemét’. Nem így nézel rá, hanem egy iszonyatos fájdalom van a szívedben, nem? Hogy mennyire szeretem én ezt az embert, hogy milyen hálás vagyok ennek az embernek, hogy ő engem az Úrhoz vezetett annak idején. Így gondoljál Izraelre. Ha nincsen Izrael, akkor te sem vagy itt, egyikünk sincs itt. Ha nincs Izrael, akkor nincs Biblia, nincs kijelentés, nincsenek szövetségek, nincsenek atyák, nincs dicsőség, nincs istentisztelet, nincs Törvény, semmi sincsen! Nincs hit, nincs megmenekülés, nincs Messiás. Le vagyunk kötelezve Izraelnek. Tartozunk! Adósai vagyunk Izraelnek. Így kell imádkoznunk érte, így kell néznünk rá, és érezni fogják.
Tehát  van egy ember, aki Izraelből való, nem hisz a Messiásban, de te azzal a szeretettel nézel rá, ahogy az Atya várja vissza, és  úgy érzel iránta, és  úgy imádkozol érte, és úgy próbálsz érte tenni, azt ő érezni fogja. És azt is meg fogja érezni, hogyha te közönyös vagy, vagy kemény vagy vele szemben. Ha bálványozni fogod, azt is érezni fogja, és ki fog nevetni, és nem fogod a Messiáshoz vezetni őt. Neki is a Messiáshoz kell mennie, és neked is, és ezt együtt kell, hogy tegyétek. Nem Izraelhez kell megtérned, hanem a Messiáshoz, és Izraelnek is a Messiáshoz kell visszatérnie.
Ez az Isteni perspektíva. Isten szívében van hely mindenkinek a számára, aki a Messiásba veti a hitét. Izrael először, és aztán Izraelen keresztül bejönnek a nemzetek is, aztán majd a hívő, megtért nemzeteken keresztül újra visszajön Izrael. Milyen csodálatos terv! Ez Isten szíve! De van egy sorrend, először van Izrael, és azután a pogányok.
Legelőször is Izraelhez küldetett el a Messiás, és az idők végén megint Izraelhez fog küldetni.

Ahogy mondja a Róma 11:25-27, „mert nem akarom hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higgyétek, vagyis be ne csapjátok, hogy a megkeményedés Izraelre nézve csak részben történt, ameddig a pogányok teljessége bemegy, hogy az egész Izrael megtartatik, amint meg van írva, eljön Sionból a szabadító és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat, és ez nekik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket”.

Fontos, hogy ezzel tisztában legyünk, mert még előttünk van, de meg fog történni.
Vannak, akik úgy gondolják, hogy Isten kizárólag Izraelben gondolkodott és gondolkodik, és a Gyülekezet, a nagybetűs Gyülekezet, ami nagyrészt pogányokból áll, az csak egy zárójel Isten tervében. Zárójel: megnyitom, bezárom, és akkor újra visszatérek Izraelhez, és Izrael uralkodik, az ezeréves királyságban is Izrael fog uralkodni, és eleve Izraelé itt minden. A többiek azok csak másodlagosak lehetnek.

Isten Izraelre vonatkozó üdvtervében azonban a Gyülekezet nem csak egy zárójel, hanem az örök tervnek a része. Isteni bölcsesség megnyilvánulása. A nemzetek Izrael által jöttek először a Messiáshoz, és az idők végén Izrael a nemzetekből álló Gyülekezeten keresztül visszatér saját Messiásához, ez egy csodálatos terv. Erre csak Isten képes, hogy ezt ilyen jól megtervezze, de Ő bölcsen megtervezte. Mind a két csoport alázattal és hálával kell, hogy forduljon, a megmentő Isten felé, a Messiás által.

Bezárom most ezeket a gondolatokat a Róma 11: 31-32-vel,
„ mert miképpen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek, az ő engedetlenségük miatt, azonképpen ők is, most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán, ők is irgalmasságot nyerjenek. Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.”


Martini Zsolt