Mi a házasság?

Írta: Martini Zsolt

A szexuális kapcsolat automatikusan házassá tesz?

Nem! A Biblia az ilyen, házasságon kívüli kapcsolatot paráznaságnak nevezi, ha még mindkét fél egyedülálló. Ha azonban egyikõjük, vagy mindkettõjük házas, akkor ez házasságtörést jelent!

Egyedül akkor tiszta, és elfogadott a szexuális kapcsolat Isten szemében, ha elõbb házasságot kötünk - ami ma Magyarországon a polgármesteri hivatalban, anyakönyvvezetõ elõtt történik, (emellett persze fontos a gyülekezeti/templomi házasságkötés is keresztények esetében)- és azután leszünk egy testté.

Az I.Mózes 2,24-ben azt olvassuk, hogy:”Annakokáért elhagyja a férfi az õ apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté”.

A szülõknek ez az elhagyása és a házastárshoz való ragaszkodás - teljes, és végleges elkötelezõdés - mindíg nyilvános házasságkötés keretében történt, sohasem titokban! Csak ezután következhetett az, hogy egy testté lettek, vagyis szexuális kapcsolatot létesítettek.

Az V.Mózes 22,28-29 -ban ez áll: “Ha valaki el nem jegyzett szûz leánnyal találkozik, és megragadja azt és vele hál, és rajtakapják õket: akkor a férfi, aki vele hált, adjon a lány apjának ötven ezüst siklust, a leány pedig legyen feleségévé. Mivelhogy meggyalázta azt, nem bocsáthatja el azt teljes életében”.

Ha valaki el nem jegyzett szûz leánnyal hált annak pénzbüntetést kellett fizetnie a lány apjának és feleségül kellett vennie a lányt. Tehát a szexuális kapcsolat még nem tette automatikusan házastársakká õket. Ezután még feleségül kellett vennie a lányt.

Az V Mózes 22,23-24 ezt írja: “Ha szûz lány van jegyben egy férfival, és megtalálja azt valaki a városban, és vele hál: vigyétek ki mindkettõjüket annak a városnak kapuja elé, és kövezzétek meg õket kõvel, hogy meghaljanak. A leányt azért, hogy nem kiáltott a városban, a férfit pedig azért, hogy meggyalázta az õ felebarátjának feleségét. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelbõl”.

Ha valaki egy eljegyzett szûz leánnyal hált meg kellett halnia mind neki, mind a lánynak mert: “...meggyalázta az õ felebarátjának feleségét” Tehát a Biblia már a jegyességet is házasságnak tekintette, holott abban még nem volt szexuális kapcsolat. Ebbõl is látható, hogy nem a szexuális kapcsolat tett egy férfit, és egy nõt házastársakká. A szexuális együttlét csakis, mint a korábban már létrejött a házasági szövetség utólagos megkoronázása volt elfogadható Isten szemében, és ez ma is így van!

Elfogadhatjuk házasnak azt a párt, akik hûségesen élnek együtt hosszú idõ óta, csak éppen papírjuk nincs?

A Biblia ilyen kategóriát nem ismer, hogy házasság nélküli hûséges együttélés, csak a házasság keretén belüli, illetve kívüli szexuális kapcsolatról beszél.

A bibliai példák is azt mutatják, hogy a házasságkötés mindíg nyilvános szövetségkötési aktus volt, amit egy konkrét eseményhez lehett kötni, és nem az idõ tette házasokká a tartósan együttélõ párokat. A mózesi törvény alatt ilyen nem is volt lehetséges, mert miután a szexuális együttlét két egyedülálló között házasságon kívül megtörtént azonnal össze kellett házasodni, ennek alternatívája pedig a nyilvános megkövezés volt! Békés együttélés házasságon kívül egyáltalán nem volt lehetséges!

János 4,16-18: “Monda neki Jézus: Menj el, hívd a férjedet és jöjj ide! Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: nincs férjem; mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad."

A János 4,18-ban Jézus azt mondta a samáriai asszonynak, hogy az a férfi ,akivel jelenleg együtt él nem a férje! Tehát együtt éltek, volt nyilvánvalóan szexuális kapcsolat is közöttük, és mégsem fogadta el Jézus ezt a kapcsolatot házasságnak. Pedig a korábbi öt kapcsolatát elfogadta annak, mert azt mondta: öt férjed volt, és az akivel most együtt élsz nem a férjed! Ha nyilvános házasságkötési aktuson házasságot kötöttek volna, Jézus nem beszélt volna vele így! Az elsõ öt kapcsolata házasság volt, ez a hatodik pedig paráznaság! Egyébként maga az asszony is tisztában volt vele, hogy az a férfi, akivel együtt élt nem a férje, hiszen azt mondta: Nincs férjem. Ha Jézus ilyen nyilvánvaló különbséget tett a két együttélés között, akkor nekünk is különbséget kell tennünk! Nem tehetünk egyenlõségjelet az együttélés, és a házasság közé!

A Bibliában azt látjuk, hogy minden kornak megvoltak a saját házasságkötési szokásai, amelyek

a különbözõ kultúrákban, és korszakokban eltérhettek, de bizonyos alapvetõ vonások közösek voltak bennük.(Sámson esetében például hét napig tartó lakodalmat rendeztek Bír.14,10-20

Jézus idejében pedig ott volt a kánai menyegzõ János 2,1-2 ) Az egyik ilyen volt a nyilvánosság elõtti szövetségkötés. A házasság sohasem volt kizárólag két emberre tartozó belügy. Azzal a társadalmi közeggel is mindíg egyértelmûen tudatni kellett, amelyben az adott férfi és nõ élt: Mi mostantól kezdve egymáshoz tartozunk, és más személy számunkra többé nem jöhet szóba szövetséges-szexuális partnerként. Amíg ez a nyilvános elkötelezõdés nem történt meg, az a kapcsolat nem számított házasságnak az adott kultúrában, és Isten szemében sem! Például ott van Jákob és Ráchel (Lea) házasságkötése (I.Mózes 29,21-23) Csak akkor mehetett be a menyasszonyához, miután nyilvánosan házasságot kötöttek, elõtte nem.

A Biblia tanítása mellet van egy logikai érvelés is, ami a nyilvános házasságkötés szükségességét támasztja alá.

Ha két ember házassá válik attól, hogy hûségesen élnek együtt hosszú ideig egymással és nem csalják meg a társukat közben, akkor már csak az a kérdés, hogy mennyi idõ elteltével válnak õk Isten elõtt házasokká? Öt, tíz, vagy húsz év után? Ki jogosult annak eldöntésére, hogy mennyi idõ tesz egy hûséges párkapcsolatot Isten szemében házassággá?

Mondjuk 3 hónap hûséges együttélés még nem számít házasságnak, de 6 hónap már igen?

Ezen az alapon némelyek azt is gondolhatják, hogy egy fél év, ami manapság hosszú idõnek számít egy párkapcsolatban, vagy egy-két év házassá tette õket Isten szemében. Ez a 'házasság' annyi ideig tart majd, amíg ebbõl a kapcsolatból valami miatt kilépve a felek majd valaki máshoz lesznek hosszú ideig 'hûségesek', és így tovább.

Van különbség a paráznaság és a házasságtörés között?

A Bibliában megjelenik a paráznaság, és a házasságtörés is. Mindkettõ illegális szexuális kapcsolat a házasság szövetségén kívül. Ugyanakkor a paráznaság két olyan személy-egy férfi és egy nõ- közötti illegális szexuális kapcsolatot ír le, akik nem házasok, míg a házasságtörés, ahogy a neve is mutatja azt jelenti, hogy egy házas személy -akár férfi, akár nõ- olyan partnerrel létesít szexuális kapcsolatot, aki nem a házastársa. Hadd támasszam ezt alá a Bibliából.

Galata 5,19 “ A test cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság...” házasságtörés a görög 'moikia' szóból származik, ami azt jelenti: házasságtörés; míg a paráznaság a görög 'porneia' szóból származik ( ma is használjuk a pornó, pornográfia kifejezéseket, melyeknek szintén az a görög szó a gyökerük). Tehát ez két különbözõ dolog, amit két külön szó ír le. A két ember közötti paráznaság nem szövetségtörés, mert a két személy nem volt más személlyel szövetségi (házassági) kapcsolatban, persze ezzel együtt ez is szexuális bûn.

Nem akkor válsz paráznává (ami nem szövetségtörés), ha az elsõ szexuális partneredet elhagyva egy másik személlyel is lefekszel, hanem akkor válsz paráznává, ha házasságon kívül (elõtt) szexuális kapcsolatot létesítesz valakivel!

Ádám és Éva, illetve Izsák és Rebeka házassága kivétel lenne a házasság fenti meghatározása alól?

Van, aki úgy gondolkodik, hogy a szexuális kapcsolat megkezdése tesz házassá egy férfit, és egy nõt, és ezt Izsák és Rebeka házasságkötésének bibliai leírásával igyekszik alátámasztani.

I.Mózes 24,67 : “Izsák pedig bevitte Rebekát Sárának, az õ anyjának sátorába. És elvette Rebekát és lett néki felesége és szerette õt.”

Ennek a szemléletnek a hirdetõi úgy érvelnek, hogy mivel itt nem olvasunk nyilvános házasságkötési aktusról, tehát nem is volt. Egyszerûen csak bevitte anyja sátrába, vagyis szexuális kapcsolatot létesített vele, és ez automatikusan házassá tette õket.

-Vajon Izsák teljesen egyedül élt a pusztában? Hol volt apja Ábrahám, és hol voltak a szolgák és a szolgálók akkor?

-Vajon egyszerûen csak meglátta Izsák Rebekát a mezõn, szerelmesek lettek egymásba, lefeküdtek egymással, és azontúl együtt éltek mint házasok?

-Ne felejtsük el, hogy Ábrahám szolgáján keresztül nyilvánosan történt a lánykérés és a jegyességi ajándék átadása, a szülõk beleegyezése és a megkért menyasszony, Rebeka is igent mondott Izsáknak, bár még nem is látta akkor, sõt Izsák is elõre igent mondott jövendõbeli házastársának, mielõtt még látta volna, mert engedelmes volt apjának, Ábrahámnak, aki feleséget hozatott neki Isten vezetése szerint. Tehát ebben a házasságkötésben minden nyilvánosan zajlott, és nem csupán Izsák és Rebeka magánügye volt ez a házasságkötés! Tudtak róla, és támogatták mindkét oldalról a szülõk (Ábrahám, illetve Bethuel és felesége), a rokonság ( Rebeka bátyja, Lábán) és mindkét család szolgái, akik a házuknál szolgáltak. Rebekát már, mint Izsák eljegyzett feleséget indították útnak a szülei Izsákhoz.

Nyilvánvaló, hogy Rebeka megérkezésérõl tudomást szerzett Izsák egész családja is, apjával Ábrahámmal, és szolgáival együtt!

-Azt se felejtsük el, hogy a Bibliában nem minden házasságkötés van részletesen lejegyezve, de ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna nyilvános szövetségkötés minden esetben.

Vegyük például Jákob és Ráchel házasságkötését. Miután Jákob nyilvános házasságkötés keretében feleségül vette Ráchel helyett Leát, mert Lábán becsapta õt, újabb hét év után feleségül vette Ráchelt is. I.Mózes 29,28: “Jákob tehát aképpen cselekedék, kitölté azt a hetet (hét évet); ez (Lábán) pedig néki adta Rákhelt, az õ leányát feleségül”.

Itt sincs leírva, hogy ez nyilvános házasságkötés keretében történt-e, mégis nyilvánvaló, hogy igen, hiszen hét évvel korábban ugyanott, Lábán házánál, nyilvános szövetségkötés, mennyegzõ keretében vette el Jákob Leát feleségül.

Ádám és Éva házasságkötésénél persze nem voltak jelen más emberek, mivel akkor még csak õk ketten voltak az egyedüli emberek a földön így az õ esetükben Isten közvetlen jelenlétében és tanuskodásával házasodtak össze. Megvolt, aki összeadta õket (az Atya ) és a két tanú ( a Fiú és a Szent Szellem).

Erre az igerészre viszont csak azok hivatkozhatnak, akik egy lakatlan szigeten élnek, vagy a sivatag, vagy õserdõ egy emberektõl teljesen elhagyatott zugában, és éveken keresztül nincs lehetõségük kapcsolatot teremteni a külvilággal. Nos, ebben az esetben talán Isten is elfogadja õket házasoknak, ha házasságot kötnek, és egy testté lesznek. De még ebben az esetben is nyilvánosan házasságot kell kötniük utólag, ha lehetõségük nyílik valahogy visszatérni a civilizációba.

Hozzászólások

#3 tothg 2010-06-21 05:52

Ui.: Csupán csak azt próbáltam megértetni, hogy vannak dolgok, amikben lehet általánosítani, és vannak, ahol nem lehet. Nem nevezhetünk egy párt paráznának, vagy szentnek egy általános meglátáson keresztül.

Idézet | Report to administrator

#2 tothg 2010-06-21 05:30

Szia Zsolti!
Az írásod helytálló és igaz. Egyetértek.
Nagyon sok tekintetben látom, hogy az írásod részben a beszélgetésünkb ől fakadóan született, egyfajta deklarációként.
Így van, ha valaki szexuális életet él valakivel az nem házasság, mert a házassághoz elkötelezettség is tartozik.
Mégis merem állítani, hogy azok a VILÁGI emberek, akik nem bírnak világossággal arra nézve, hogy a házasság nem emberi találmány, hanem Isten elrendelése, de együtt élnek "értelmes módon" a párjukkal hűségesen házastársi papír nélkül, de egymás mellett elkötelezett módon, azokat e miatt nem nevezhetjük paráznának, csupán azért, mert a törvényből ezt olvassuk ki. Nyilván, ha megtérnek terelgetni kell őket a házasságkötés fele.
Tudom, hogy egyszerűbb a törvény keretei között megmaradni, de az élet a törvénynél sokkal több.

Továbbra is tisztelettel és szeretettel:
Tóth Gábor
Paksi Gyülekezet

Idézet | Report to administrator

#1 rocket 2009-05-16 18:08

Ez egy nagyszerű cikk! :-)